A modern ember tér- és időszemlélete az iskolarendszer, a munkahelyi környezet, valamint a városi tér és a menetrendekhez való igazodás miatt alapjaiban változott meg az archaikus viszonyokhoz képest. A jelen kötet szerzője ennek fényében járja körül, hogy a gyaloglás, a szabadban töltött percek és órák, a semmittevés luxusa milyen filozófiai, etikai és mentális téttel bír. Frédéric Gros nagyesszéje a gyaloglás eszmetörténetébe és tapasztalatába vezeti be olvasóit, a szerző alaposan bemutatja, milyen képzetek kapcsolódtak és kapcsolódnak a szabadban eltöltött időhöz, a gyaloglás, a túrázás milyen társadalmi beágyazottsággal bír, vagyis hogy mikortól számít legitim dolognak a szabadban bóklászni, s így „elfecsérelni” az időt. Gros arra hívja fel a figyelmünket, hogy a gyaloglás bármennyire is komoly fizikai erőbefektetéssel járó műveletsor, nem sport, mivel nem kell másokkal versengenünk, nincs szükségünk sportorvosra, szabályokra, médianyilvánosságra és szuper márkákra a cél eléréséhez.